2011. május 31., kedd

Párna No.1.

Kezdjük talán azzal, hogy ilyet akartam. Vagy valami ilyesmit. Vagy nagyon hasonlót.

Voltak aztán ezek az ikeás régi párnáim, melyek több sebből véreznek. Laposak, szottyadtak, néhány helyen megrágta Sanyi baba (persze ilyet már réges-rég nem művel), meg már nem is vagyok ilyen egyszínű hangulatban.


Egy sárgát már szétszedtem, azt elfelejtettem lefényképezni. Szokni kell még, hogy mindent dokumentáljak menet közben.
Szóval szétszedtem, s a benne levő agyonült-feküdt töltőanyagot elkezdtem húzkodni-tépkedni-szétzilálni-fellazítani.
Varrtam lepedőből egy huzatot, ami az eredetinél kicsit kisebb (kb.40x40cm), jó dagadtra megtömtem és összevartam
Ez látható a képen legfelül.
Ezután jött a levehető huzat, az alábbi két anyagból.



Mivel nem volt kedvem gombokkal vagy patenttel bíbelődni, ezt a megoldást választottam. Nem tudom, mennyire fog látszani, lényeg, hogy átfedi egymást a két réteg, a két széle van csak levarrva, és a nyílás két végén jól megerősítve.



(Nagyon jó megoldás, feltéve, hogy az ember nem tömi ilyen dagadtra a párnát, hogy aztán alig tudja beletuszkolni.)
Ez tehát a tanulság, de mindent összevetve örülök a párnámnak, tetszik. Egy sorozat akar majd lenni, folyt.köv.




Ja, és befőztem 14 üveg cserkót, ebből is folyt. köv., mert még ott figyel a kamrában egy ládányi, csak már egy kicsit utálom. Holnapig még talán kibírja, és nekiveselkedem még egyszer.




















2011. május 27., péntek

Az hogy van

már megint, óh nagy Bloggeristen, hogy nem tudok kommentelni még a saját blogomba se? Mert mindig a bejelentkezéshez irányítasz, amikor tökre be vagyok jelentkezve? És ha hatezerszer jelentkezem be, akkor is Névtelenként jelenek meg, és noha én engedélyeztem a Névtelenek beírását is, még így sem megy be a megjegyzés, mert újra be kell jelentkeznem, persze hiába?!?!?!?!

Egyébiránt csak szerettem volna közölni, hogy finom a szörpike, és hogy tudjátok még mi a jó a nyári zivatarban? Csattogva rohanni a szakadó langyos esőben, aztán tető alá érve jót nevetni magunkon. Persze ennél a mutatványnál célszerű ha az ember fiatal és ázottan is jól mutat, de nem feltétel. Nekem sincs megtiltva.

Na, ha már itt vagyok megmutatom, hogy voltam turiban, és beszereztem néhány ruhadarabot, eredeti rendeltetésétől függetlenül, kimondottan szétszedési célzattal, jövendő reménybeli patchwork ágytakaróm alapjait lerakandó.



Merthogy kockás, csíkos, és virágos darabokból vizionálom a takarómat.:)
Határidő: ajóistentudja... talán télen...

Kívánok szép hétvégét mindenkinek!
(Szombaton zápor, zivatar várható, vasárnap cseresznyeszüret. Nyami.)

2011. május 26., csütörtök

És akkor a bodzaszörp!

Mégegyszer köszönöm mindenkinek a segítőkészségét! Azonban én megvilágosodtam. Egyszer csak bevillant, hogy amikor a tavalyi szörppel megvendégeltem a férjem unokaöccsét, akkor neki annyira ízlett, hogy elkérte a receptet, anyukája számára. Akkor még fejben megvolt nekem, és lediktáltam. Most pedig felhívtam, hogy ugyan kérné már el Anyukától nekem a receptemet! Hát ilyen egyszerű az élet!

A recept birtoklásának boldog tudatában összeszedtem hát gyermekeimet, és irány a határ, bodzát szedni! Mert van a ház mögötti út mellett is, de az poros. Lánygyermek(20) lelkes volt, fiúgyermek(15) pedig áldozatos. A szörpért ugye.
Nagyon jó helyet találtunk, évek, vagy talán évtizedek óta felhagyott szőlőket, teli bodzával, és vadrózsával. A vadrózsa nagymértékű jelenléte momentán nem volt praktikus, de szentül elhatároztam, hogy ősszel hecsedlilekvárt fogok főzni!

Szóval. Megszedtük a bodzát. Jó sokat. Nagy Ikeás kék tatyóba. Előzőleg beruháztam 20 kg!(nem tévedés) cukorba. Mert mi rohadt nagyon sokat iszunk. Kis tételben tehát nem játszunk.

Ha már ott voltunk, muszáj volt szednem egy kazal vadvirágot.


Lánygyerek segített, fiúgyerek elnézte. Micsináljon, mégiscsak az anyja!



Hát nem szép?!?!

Na. Hazatértünk a szekérderéknyi bodzával. Savanyúságos hordóba (műanyag, nemtom, kb. 30 liter, lehet, hogy több) 20 kg cukrot feloldottam 20 l vízben. (igen-igen, nagyon tömény, de legalább jól higítható, és mint említettem rohadt nagyon sokat iszunk) 20 db citrom felszeletelve, és kg-l-enként kb. 10 virágzat, ha kicsik, akkor több, esetünkben tehát kábé 200 virág, de kicsik voltak, szóval több. Plusz még egységenként 2 dkg citromsav. Ezt elkeverjük, majd 3 napon keresztül naponta néhányszor megkeverjük, egyébiránt békén hagyjuk.



Ezalatt még fényképezgetjük a mezei virágzatot, csak mert olyan szép.




És mert lelkesedésünk, hogy nyár van, nem szűnik.


És a Sanyi?
Óh, igen!
Már nyilván Ti is kórusban felelitek:
Ő közbe' szép!



A hintaágyban is:



Ha túl meleg van, akkor alatta:




No, így szépen eltelt a három nap. (Jó, közben el-el kell menni dolgozni, főzni, mosni, takarítani, satöbbi, de az mind mellékes)
Feloldunk kg-l-enként 1 csapott kávéskanál nátrium-benzoátot (tudom, tartósítószer, pfúj, de nekem forrt már fel cuccom, tehát inkább), hozzáadjuk, még egyszer megkeverjük.
Ekkor leszűrjük végre a szörpünket, és boldogan konstatáljuk, hogy 30 liter lett, talán kitart a meggyszörpig.


EGÉSZSÉGÜNKRE!





Zivatar

Most, hogy elvonultak végre fejünk felől a bloggerbajok sötét felhői (csak el ne kiabáljam!), foglalkozzunk a Földi időjárással. Jólesően állapíthatjuk meg, hogy nyakunkon a nyár! Mert ilyen igazi nagyszabású zivatar csak nyáron tud lenni!


Ebből kifolyólag én kimondottan élveztem! Ültem a teraszon, és lestem a villámokat! Mi több, vadásztam rájuk! Na persze természetükből adódóan egy kicsit sem törődtek azzal, hogy én mennyire szeretném megörökíteni őket,  és bár kb. egy óra leforgása alatt legalább százszor villámlott, csak néhányat sikerült elcsípni. De néhányat sikerült elcsípni!



Gyönyörű volt. Én szeretem a nyári viharokat. Olyan fenséges! És olyan jószagú! Ugye ez normális dolog?

2011. május 25., szerda

Megvagyok!

Nem tudom, feltűnt-e, hogy elvesztem.
Egy pár napig csak simán nem volt időm bloggerkedni.
Aztán meg tényleg elvesztem valahol a virtuáltérben. Nem tudtam bejelentkezni, nem tudtam kommentelni, egyáltalán semmit. Olyan érzésem volt, hogy a blogger bojkottál engem vagy mi. Aztá n éles elmémmel átláttam, hogy a jelenségnek köze lehet ahhoz, hogy megpróbáltam kibővíteni magam g-mail címmel és egyebekkel, de valahogy itt minden mindennel összefügg, a nagy tesó mindent lát, és én elvesztem a gugli fiókok és profilok erdejében. Kitöröltem hát mindent, csak a legeslegelső cuccot hagytam meg, amivel létrehoztam ezt a kis blogomat, és mit ad Isten, megkerültem!!!
 Most majd ahogy időm engedi, megpróbálom behozni a lemaradásaimat, beszámolok az ügyeimről, és hozzászólok mindenki ügyeihez.
 Addig is szeretettel üdvözlök mindenkit, nyilvános és rendszeres olvasóimat, a hozzászólókat, a nem nyilvános és nem rendszeres olvasóimat és a hozzá nem szólókat egyaránt!
Szép napot mindenkinek!

2011. május 16., hétfő

Szombaton nyár volt...

Szedtem is az árokparton egy kis ezt-azt... Helyre kis csokrocska kerekedett belőle, beletettem a helyre kis köcsögöcskémbe, és nagyon jó kedvem kerekedett tőle!


Nefelejcset is találtam, kivettem tövestül (pszt!), úgyis csak lenyírnák a fűvel együtt, és beültettem a kertbe, a vidéki hangulat fokozása végett.

Ez megint egy másik fajta, nem ugyanolyan, amilyen  már van nekem.

Hangulatomhoz hozzájárult továbbá, hogy virágzik az akác, imádom az illatát!



És virágzik a bodza!



Ami azt jelenti, hogy sürgősen előkészületeket kell tennem a szörp projekthez!  Ki kell szedni a hordóból a maradék savanyúságot, kimosni, kiszellőztetni, horribilis mennyiségű cukrot, citromsavat vásárolni, és receptet keríteni, mert én akkora hülye vagyok, hogy páromat ritkítom! Tavaly tudniillik csináltam bodzaszörpöt, valami isteni finom volt, el is határoztam, hogy idén minimum háromszor annyit kell eltenni!
Igenám, de hogy is volt? Mindig ezt csinálom, megnézek száz szakácskönyvet, eltevős könyvet, feldúlom az internetet, mivel minden recept mindig homlokegyenest más, mint az összes többi, valszeg vettem a mértani közepet, és csináltam valamit. De hogy nem írtam le, hogy na, ez lett a jó, az is biztos. Most kezdhetem elölről.
Aztán, úgy néz ki eddig, hogy meggy is lesz.

Tudnivalók a meggyszörpömről: lásd fent, a bodzaszörpnél.:)
Na mindegy, úgy még nem volt, hogy sehogy se' lett volna!

Vasárnap viszont valami kritikán aluli időjárás volt, mit tesz ilyenkor az ember?
Igen, eszik valami finomságosat.
Jelen esetben rizsfelfújtat.


Meg horgol egy kicsit. Maradék fonalból.
Majd lebontja, úgyis kevés ez a fonal.
Most nem veszek újat.
Különben is, jön a jó idő, hordót kell mosni, cukrot venni, bodzát szedni...

Na, majd csak lesz valami!

Azért a legfinomabb bodzaszörp receptjét szívesen veszem!:)))





2 in 1 top

Az ötletet, hogy egy régi top átalakuljon, valójában Judittól kölcsönöztem, csak ellentétes előjellel.


Adva van, hogy ezekből nekem van egy csomó, x évvel és y kilóval ezelőtt halmoztam fel őket. Most is szívesen felvenném, nincs azzal gond, lélekben amúgy is fiatal vagyok, de a tények makacs dolgok, méretben nem jók. Összemennek ám ezek a fránya anyagok!
Namármost. Nincs pici lányom, akire lekicsinyíthetném, hát akkor felnagyítom!
Fogtam tehát első kiszemelt áldozatomat, oldalait, és az alját felbontottam.
Azután fogtam egy ugyanilyen bordás, ámde fehér hosszúujjú felsőt, amire a fent leírt dolgok ugyanúgy érvényesek. Ezt elfelejtettem lefotózni, de a lényeg, hogy a két ujjából vágtam 2 megfelelő hosszúságú és szélességű csíkot, ezeket betoldottam a kék top oldalában. Ezután egy az egyben levágtam a fehér felső alját, és hozzátoldottam a széltében már megtoldott tophoz.

De még nincs itt a vége, fuss el véle, mert ha figyelembe vesszük mind a varrógépem, mind pedig (főként) jómagam alkalmatlanságát a rugalmas anyag varrásának tárgyában, akkor bárki tudhatta előre, hogy hullámos lesz. Valójában én is tudtam, csak nem sejtettem!:)
Na, mondom magamnak, Adél! Ennyit bajlódtál vele, elcs....-tél két pólót, találj ki valamit! El kell takarni, mi sem egyszerűbb.
Vettem tehát egy kis világoskék rugalmas csipkét, és rávarrtam az illesztésre. Íme:



Hát így már egész pofás lett.
Na most azt nem tudom, ez az egész mennyire trendi, gyanítom semennyire, de pont ugyanannyira érdekel az engem. Szóval így fest a végeredmény velem töltve:


Na, képzelhetitek az eredeti méretet! Hm...

Van még jónéhány ilyenem, csak össze kell őket párosítani. Ha újra elkap az ihlet, folyt.köv.

2011. május 11., szerda

Miért???

Ellopták a biciklimet!
Most komolyan, miért?
Öreg és rozzant volt, kereskedelmi értéke egy nagy nulla.
De nekem nagyon jó volt, már összeszoktunk.
Egy csomó minden nem működött rajta, de én ezeket elnéztem neki, mert szerettem.
Rajtam sem működik már egy csomó minden...
Amúgy meg én dolgozni jártam vele.
Gondoljátok, hogy aki elvitte, az is dolgozni fog járni vele???
Nagyon-nagyon szomorú vagyok, sírtam is.:)
Ennél többet azt hiszem, nem tehetek.
Mert például tegyek feljelentést? Ha-ha.

2011. május 10., kedd

Bob Marley újra

Egy kis adósságtörlesztés.
Volt ez a sapkaügy, most hogy meleg van, simán lenyúlhattam, és szétszedhettem, és újraköthettem.
Ilyen lett.
A színvilág az ugye adott, ez nem az én döntésem volt.


Viszont szeretem nagyon ezt a mintát, mert vékonyabb fonalból is puha, meleg struktúrát ad, nagyon strapabíró és nem nyúlik.


Az pedig nem kérdés, minden anya tudja, hogy gyermekünk bármiben (ebben is) gyönyörű lesz!
Ezért Anya megcsinálja. Naná!

Egyszer réges-régen azt mondtam Anyukámnak: Tudod, ha nekem egyszer gyerekem lesz, én nem fogok ám vasárnap a vonat indulása előtt egy órával hanyatt-homlok palacsintát sütni, csak mert neki akkor jut eszébe!
Anyukám csak annyit mondott: Fogsz.
:)

2011. május 9., hétfő

Apróbb-nagyobb bűneim

Ez egy apróbb, olyan, amire a család csak legyint, szegény bolond Anya. Mert már nem vehetek sem virágot, sem virágmagot. (Bögrét már évek óta nem.) Nem értem, egyébként. Miért baj az, hogy vannak virágmagok a kamrában, a táskámban, a zsebemben, a kulcsosszekrényen, a cipőspolcon, vagy még nem tudom hol? De tényleg, volt kukacvirág magom, de nem tudom, hol? És arról nem én tehetek, hogy az élelmiszerboltban is, meg már mindenhol árulnak virágmagot! És igazán olyan olcsó! Hogy zsebkendőnyi a kertünk? Hát Istenem.
És hogy már nem is tudom, hova mit vetettem? Mennyi meglepetésben lesz részünk! Minden nézőpont kérdése. Na de még ezt a bakopát muszáj volt megvennem! Olyan cuki. És nem volt függőkaspóm. Hát felfüggesztettem egyszerű kendermadzaggal egy nem függő kaspót.


                                                  

Azután még két másikat. Az egyikbe magokat vetettem, még néhány hete. Hogy milyet? Khm. Majd elmesélem egyszer... Ha kinőtt, és rájövök.
A másikban a Terézke lakik. Ez egy nagyon aranyos dolog. Akitől kaptam, Októberkének hívta, merthogy akkor virágzik. Nagyon szép, majd megmutattom, ha eljött az ideje.


És még be kell vallanom valami szörnyűségeset. Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek!
Mentségemre szolgáljon, hogy én évek óta keményen ellenállok!
Nem és nem veszek irdatlan gumipapucsot!
De most megláttam valamit, ami annyira, de annyira borzasztó, hogy az már egyszerűen zseniális!
És haza akart jönni velem!
Tudtam, hogy otthon lázmérőért fognak kapkodni.
És azt is tudom, hogy ha most ezt megmutatom, lesznek közöttetek, akik többé nem állnak szóba velem!
De én már olyan, de olyan nagy kertész vagyok!

Hát ez az:



ISTEN VELETEK!

Süti kezdőknek

Előrebocsátom, hogy távol álljon tőlem, nem leszek gasztroblogger, ahhoz én nem vagyok elég rutinos.Csak szeretném veletek megosztani a kedvenc sütireceptemet. Tökéletes, ha nincs időd, ha nincs gyakorlatod, ha nincs kedved sokat vacakolni, ha nincs otthon semmi, vagy ha nincs jobb ötleted.
Isten az atyám, ez a süti mindig sikerül!!!
Mindig!

Azt gondolom, ez a kék (vagy piros) zománcos tepsije mindenkinek van otthon, nagyon jó méret.
Sem túl nagy, sem túl kicsi.



Hozzávalók: 40 dkg cukor, 4 tojás, 30 dkg liszt, 1 sütőpor.
Ez ugye, mindig van otthon, még vasárnap délután is, amikor úgy érzed, hogy nem lehet tovább bírni valami édesség nélkül!

Elkészítés:
20 dkg cukrot egy kis nyeles lábasban megpirítunk szép barnára. Félrehúzzuk és felöntjük egy bögre(2,5 dl)vízzel.
Aki még nem csinált ilyet, azért készüljön fel lelkileg, ez a felöntjük rész egy kicsit ijesztő lehet, mind képi mind hangeffekteket tekintve. Sistereg, bugyborog, pöfög, és minden. De nem kell megijedni, és nem kell sikítva félreugrani, hamar abbahagyja!
És akkor visszatesszük a tűzre, és lassan addig forralgatjuk, amíg teljesen feloldódik a karamell.
A legnehezebb részen ezzel túlvagyunk.
Ezután már csak össze kell keverni a többi cuccot, és kész.
Tehát kikeverjük a 20 dkg cukrot a 4 egész tojással, majd hozzáadjuk a 30 dkg lisztet, a sütőport és a közben nagyjából lehűlt szirupot.
Megkenjük-szórjuk a tepsit, 180 fokra előmelegített sütőbe tesszük, kb 45-50 percre.
Nem kell félni, ha már túl barnának tűnik, ha már nagyon "jön a szaga". Akkor jó, mikor elkezd a széle elválni a tepsitől. Lehet fogpiszkálóval ellenőrizni, de háromnegyed óra biztos kell neki, és addig ne nagyon nyitogassuk!

És akkor nagyjából így fog kinézni:



Ha olyanod van, mondjuk akkor meg lehet tölteni, én pl. csináltam már belőle tortát is, de így magában is nagyon fincsi, egy pohár tejjel pláne.
Sokszor sütöm ezt a fent már említett esetekben.
Ha kipróbáljátok, jó étvágyat hozzá!

2011. május 6., péntek

Mrs. Rose Chair

Örömmel jelenthetem, hogy Mrs. Rose Chair megérkezett, és be is költözött a konyhába.
(Akit netán felkészületlenül ért ez a hír, itt olvashat az előzményekről)


Úgy gondolom, csinos ifjú hölgy.



Mr. Chair is nagyon örült a találkozásnak.


Mindjárt kis is mentek a kertbe.

Najó, ez valójában az én ötletem volt, ott jobbak a fényviszonyok.:)



Sanyi is jó ötletnek találta a pikniket, rögvest csatlakozott, és csakhamar nagy kedve kerekedett.:)


Jézusom Sanyikám, viselkedj komolyan! Mit gondolnak rólad a nyájas olvasók?!


Na, így már mindjárt más. És nem is árt a fiatalok mellé egy gardedám.....

Legyen szép hétvégétek!


Vihar előtt...

No comment...

2011. május 4., szerda

Díjkiosztó 2.

Nagyon sokat rágódtam.
Nagyon sok nagyon jó és szép blog van.
Nagyon sok kedves, kreatív lány, asszony, nő, csaj....
Nagyon sokuk már nagyon sok díjat kapott.
Nagyon sokan írják, hogy már nem is kérnek belőle.
Én nagyon örültem ennek:
hogy mennyire, lásd itt


Nem nehéz belátni, hogy ha az ember továbbküldi 7 embernek, azok 7x7 embernek, azok 7x7x7 embernek, és így tovább, akkor ez elég hamar körbeér, és már nehéz olyat találni, aki még nem kapta meg.
Viszont ha én már megkaptam, és Istenemre igazán örültem neki, akkor nem ér stoppolni.
Elhatározásra jutottam: megváltoztatom a szabályokat. Jó, lehet hogy ilyen nem lehet, de mégis kitől kellene engedélyt kérni?
Én tehát ezennel a díjat nem odaítélem, hanem felkínálom! Komolyan.
Indokaim a következők: Akik engem olvasnak, azokat én is olvasom, tehát nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy mindannyian kreatív bloggerek. Nem szeretnék senkit megbántani azzal hogy nem választom ki, vagy hogy kiválasztom.
Az én szabályaim tehát a következők:

1. Ha jó szívvel veszed, tessék, vidd!
2. Ha a szíved úgy diktálja, add tovább!
3. Ha szeretnél magadról mesélni, tedd meg!
4. Leld sok örömöd a blogolásban, itt semmi sem kötelező!

Bízom benne, hogy megértitek.

Minden nyertesnek szeretettel gratulálok!




Játék a szivárványért

Nosza, játsszunk, miért is ne?
Mondjuk lehetne egy újabb pont a listán:
Feltétlen ki kell találni (és persze meg is csinálni) valami fergetegeset 10 dkg szivárványos színű fonalból!



Tehát:

Oszd meg a szivárványt és nyerj szivárványfonalat!



2011. május 3., kedd

Az én "bakancslistám"

Nem tudom, ismeritek-e a Bakancslista c. filmet. Két igazi "színészbálna", Jack Nicholson és Morgan Freeman egy kórházban találkoznak, mindketten haldokló rákbetegek. Ketten nekivágnak, hogy megtegyék, megtapasztalják, megéljék azokat a dolgokat, amiket úgy érzik, feltétlenül kell, miellőtt feldobják a bakancsot.
Szerintem ilyen listája valahol tudatt alatt legalább mindenkinek van, legfeljebb még nem adott neki címet.
Nekem is van.
Ez a lista változik, ahogy mi is. Vannak dolgok, amik előrébb, vagy hátrább kerülnek, vannak, amik lekerülnek róla, mert idővel már nem tűnnek fontosnak. Néha olyan is előfordul, hogy egy-egy pont teljesül.
Jönnek új vágyak, célok.
És vannak a listának alfejezetei, úgymint pl. helyek, amiket látni kell, érzések, amiket át kell élni, nagy, vagy éppen kicsi, netalántán egészen bagatell dolgok, amiket meg kell tenni...
És ugye, nekünk nőknek van még az is, hogy ilyet egyszer muszáj kötnöm/horgolnom/varrnom/főznöm/sütnöm/átalakítanom/ültetnem/mittudoménmitcsinálnom!!!!
És ezek (nálam) többnyire olyan dolgok, amiket nem (nagyon) tudok. Vagy csak nem próbáltam.
Nagyon előkelő helyen áll jelenleg Annás poncsója, mert régóta szeretnék már egy poncsót, de nem láttam még olyan mintát, ami minden szempontból megfelel. Fazon, minta, nehézségi fok stb... Ez viszont nagyon.
Aztán feltétlenül kell csinálnom egy horgolt ágytakarót, nagyisat, de nem tudom eldönteni, hogy olyan igazán nagyon színes legyen, vagy válasszak néhány színt, ami egyben meghatározná a továbbiakat is a hálószobában, úgymint díszpárnák, sötétítő függöny, foteltakaró stb... Merthogy ezeket is feltétlenül kell csinálnom.
Másrészt viszont egyszer egy patchwork takarót is kell csinálnom, hát most mit tegyek, csak egy ágyunk van?!
Aztán feltétlenül meg kell próbáljam egyszer a római rolót is, Zsangyalnál és Gumipóknál várom a leírást.
Kell kötnöm egyszer már egy olyan szép stólát/kendőt/sálat, hiszen tudjátok mire gondolok?!, amiket például Annamari varázsol.
És még sorolhatnám, mert annyi jó ötletet és szebbnél szebb alkotást látok itt kézimunkás-blogos körökben, hogy még!
Aki olvassa jelen irományomat, az kérem, hogy ne vegye túl komolyan. Tudniillik nagy elhatározó és meg nem valósító, elkezdő és be nem fejező, vagy befejező de elégedett nem levő (jézusmária, hogy lehet ezt magyarul?) vagyok.
Másrészt viszont nyilvánvaló, hogy nem távozhatom e világból, amíg elintézetlen dolgom van, szóval jóóó sokáig fogok élni. Legalábbis így tervezem.

Ja, és majd' elfelejtettem!
Holnap beállok hajósinasnak.
Ezt úgy hozzá szoktam tenni, amikor sorolom, hogy mit fogok, illetve mit kellene elintéznem.
Nagy-nagy kedvencem, számtalanszor olvastam már végig Karinthy Frigyes Tanár Úr kérem-jét. Egész egyszerűen zseniális! Ugye mindenki ismeri? Aki nem, kérem, az én kedvemért olvasson bele, itt megteheti!

Na, azt hiszem mára elég belőlem.

További szép napot!

2011. május 2., hétfő

Képtelenség

Azaz megint egy bejegyzés kép nélkül...

Tudjátok, mit kaptam anyák napjára?

Lilahagymás rántottát, pirítóst, tejeskávét.
Úgy, hogy erre ébredtem!
S aztán még elmosogatást is ráadásként!
Hát valami isteni volt!

Nem fényképeztem le.
Kézeljétek el!

:)))

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...