Farmer pénztárca

Már jó ideje bökte a csőrömet, hogy mi a fenéért hordom én azt a nagy fekete bőrtárcát, amivel tökre tele van a táskám, alig fér bele más, merthogy a nagy táskákat viszont nem szeretem. Mondjuk a nagy fekete bőrtárca is tele van, de persze nem pénzzel, hanem "rendkívül fontos dolgokkal". Szóval akartam valami helyes pénztárcát, de pénzt nem akartam adni érte, hanem gondoltam, recycling! Szeretem a farmeranyagot, rossz farmer ugye mindig van a háznál, nosza! Körbenézelődtem, és Erikánál találtam szabásmintát. Azt rögtön láttam, hogy én ezt valószínűleg nem tudom megcsinálni, tehát azonnal nekiláttam, mert én ilyen azonnal nekilátós vagyok. Nem baj, hogy hétvége van, hogy nincsenek hozzá otthon cuccok, én ezt akarom!!!

Ilyen lett. Tetszik a farmer és a rózsás anyag kombinációja, végtére is szerintem helyes lett.

Erikának köszönöm, teljesen világos és érthető a minta, remek még az ilyen "hűbelebalázsoknak" is, mert gyakorlatilag hozzáértés nélkül is megvalósítható.

DE!

És most jön a de....

Most hogy kész, és már használom is pár napja, már kezdem sejteni, hogy milyet kellene csinálnom igazából.

Először is: ennyi réteget az én csotrogány varrógépem nem tud átölteni!!! Tudtam ugye, dehát most már értsem is meg!

Másodszor, ha már nem akarom a nagy fekete tárcát hordani, akkor miért is csináltam egy majdnem ugyanolyan nagy, ámbár legalább nem fekete tárcát?

Harmadszor, mint már említettem, úgy estem neki, hogy tudván tudtam, hogy nincs hozzá meg egy csomó minden, pl. mágneszár, vagy legalább olyan beüthetős patent, vagy valami! Tépőzár mondjuk volt, öntapadós! Hát ilyet miért is vettem valaha? Elárulom nektek, ha még nem tudnátok, hogy az öntapadós tépőzárat nem lehet felvarrni, mert a ragasztós réteg a cérnát teljesen összebonyolítja. Viszont annyira nem is ragad, hogy kinyitva a tárcát, ne jöjjön le. Szóval venni kell mágneszárat, vagy legalább olyan beüthetős patentot, vagy valamit!

Negyedszer, és ez tényleg nem a minta kritikája, csak pusztán szokás dolga, hogy amihez leggyakrabban hozzá kell férnem, vagyis a pénz, az a legnehezebben hozzáférhető. Jó, nem halok bele, hogy ki kell hajtogatni, meg behajtogatni, de hát tudjátok, hogy kell mindig kapkodni a pénztárnál, mert rádtolják a következő vevő cuccát.

Egy szó, mint száz, tetszik az első pénztárcám, és elhatároztam hogy fogok csinálni egy olyat, amit majd szépen okosan átgondolok, és megtervezek, mind használhatósági, mind kivitelezhetőségi szempontból.

(...pont ilyen vagyok, ha-ha...)