2011. március 30., szerda

Díjkiosztó 1.

Ezt a díjat tehát "kezdő" blogosoknak kell továbbadnom. Idézőjelbe tettem, mert ez alatt nem azt értem, hogy az illető járatlan, netán ügyetlen lenne az ügyben, ellenkezőleg! Jelöltjeim mindegyike szép és érdekes blogot vezet, a kiválasztás szempontjai, hogy nem rég óta és/vagy nem tömegnyi követővel működnek.
Szeretettel küldöm tehát mirkkának, Zsangyalnak és Gumipóknak (illetve az új blognak),
valamint Melinek

Csak úgy....

Mostanában jobban foglalkoztat a tavasz, a kert, mint a kézimunka, ez talán érthető némileg. Bár azért kicsit kézimunkálkodom is, pl. elkészült egy kardigánom, csak még be kell cserkésszek valakit, hogy fényképezzen le benne, és akkor majd megmutatom. Addig egy kis tavasz, csak úgy...


2011. március 24., csütörtök

Teatartó új ruhája

Egy réges-régi karácsonyra kaptam a teatartót, teljesen natúr fából készült, mégpedig saját kezűleg az én sógorom által! Szép volt a maga természetességében. Sajnos eljárt felette az idő, mivel nem volt lelakkozva sem, az évek folyamán foltos és csúnyácska lett. Gondoltam, befestem fehérre, mostanában szeretem a fehér bútorokat, illetve berendezési tárgyakat. Így is lett. Aztán vérszemet kaptam, és rózsákat biggyesztettem rá, és kékre festettem a betűket. Gondoltam, ez egy kicsit olyan angolos, amolyan cottage stílusú lesz. 


Végül is nem tudom, be lehet-e sorolni, azt hiszem, kellemesen, enyhén giccsesre sikeredett, és én szeretem.

2011. március 23., szerda

Farmer pénztárca

Már jó ideje bökte a csőrömet, hogy mi a fenéért hordom én azt a nagy fekete bőrtárcát, amivel tökre tele van a táskám, alig fér bele más, merthogy a nagy táskákat viszont nem szeretem. Mondjuk a nagy fekete bőrtárca is tele van, de persze nem pénzzel, hanem "rendkívül fontos dolgokkal". Szóval akartam valami helyes pénztárcát, de pénzt nem akartam adni érte, hanem gondoltam, recycling! Szeretem a farmeranyagot, rossz farmer ugye mindig van a háznál, nosza! Körbenézelődtem, és Erikánál találtam szabásmintát. Azt rögtön láttam, hogy én ezt valószínűleg nem tudom megcsinálni, tehát azonnal nekiláttam, mert én ilyen azonnal nekilátós vagyok. Nem baj, hogy hétvége van, hogy nincsenek hozzá otthon cuccok, én ezt akarom!!!
Ilyen lett. Tetszik a farmer és a rózsás anyag kombinációja, végtére is szerintem helyes lett.




Erikának köszönöm, teljesen világos és érthető a minta, remek még az ilyen "hűbelebalázsoknak" is, mert gyakorlatilag hozzáértés nélkül is megvalósítható.
DE!
És most jön a de....
Most hogy kész, és már használom is pár napja, már kezdem sejteni, hogy milyet kellene csinálnom igazából.
Először is: ennyi réteget az én csotrogány varrógépem nem tud átölteni!!! Tudtam ugye, dehát most már értsem is meg!
Másodszor, ha már nem akarom a nagy fekete tárcát hordani, akkor miért is csináltam egy majdnem ugyanolyan nagy, ámbár legalább nem fekete tárcát?
Harmadszor, mint már említettem, úgy estem neki, hogy tudván tudtam, hogy nincs hozzá meg egy csomó minden, pl. mágneszár, vagy legalább olyan beüthetős patent, vagy valami! Tépőzár mondjuk volt, öntapadós! Hát ilyet miért is vettem valaha? Elárulom nektek, ha még nem tudnátok, hogy az öntapadós tépőzárat nem lehet felvarrni, mert a ragasztós réteg a cérnát teljesen összebonyolítja. Viszont annyira nem is ragad, hogy kinyitva a tárcát, ne jöjjön le. Szóval venni kell mágneszárat, vagy legalább olyan beüthetős patentot, vagy valamit!
Negyedszer, és ez tényleg nem a minta kritikája, csak pusztán szokás dolga, hogy amihez leggyakrabban hozzá kell férnem, vagyis a pénz, az a legnehezebben hozzáférhető. Jó, nem halok bele, hogy ki kell hajtogatni, meg behajtogatni, de hát tudjátok, hogy kell mindig kapkodni a pénztárnál, mert rádtolják a következő vevő cuccát.

Egy szó, mint száz, tetszik az első pénztárcám, és elhatároztam hogy fogok csinálni egy olyat, amit majd szépen okosan átgondolok, és megtervezek, mind használhatósági, mind kivitelezhetőségi szempontból.
(...pont ilyen vagyok, ha-ha...)

2011. március 22., kedd

Macipárna

Ez a karácsonyi macis párna nem most készült, de a minap megláttam, és gondoltam, megmutatom most, mert akkoriban még nem volt hol megmutatnom.
Tehát akkor ez itt a karácsonyi macis párna! A kép keresztszemes hímzéssel készült, leszámolható rajz alapján, aztán megvarrtam a huzatot, és rávarrtam a képet, egy szatén szalaggal körítve. A hátulján egy kedves idézet az akkoriban kollégista, angolszakos lánykámnak, hogyha szomorú, akkor megölelgetheti a macikákat, elolvassa hátul a szöveget, és most így utólag belegondolva, akkor még szomorúbb lehet szegény.

Azért remélem, nem így volt!

Játék Annamarinál!

Ezt a csodapiros csodastólát lehet megnyerni Annamarinál!
Azt javaslom, mindenki nézze meg, mert mindenki csak nyerhet! Aki nem a stólát, az azt, hogy csodás dolgokat láthat!

2011. március 21., hétfő

Szóval megígértem...

Ilyen lett az első granny square, azaz nagyinégyzet alkotásom. Nekem kedves lett, mint az elsőszülöttem ebben a témában. Tervezek még többet is, nagyon jó ezt csinálni.
Kicsit amúgy retrósra sikeredett, nem?

Ez a másik oldala. Nem tudom, kinek hogy látszik a monitoron, a harmadik szín sötétkék akar lenni.
A megajándékozott egyébként örülni látszott. Én is örültem.



És amíg mi nők "nőifecsegtünk", egy komoly férfi kipróbálta. Vagyis aludt vele, amúgy férfiasan. (szándékosan választottam, illetve vágtam így a képet, nem akarom kompromittálni)

Megígértem...

egyrészt, hogy megpróbálom a krókuszokat normálisan lefényképezni. Nos, elnyíltak. Aztán rossz idő lett. Viszont most itt ez a sárga:

Hát nem gyönyörű?




Aztán elkészült a "titkosajándék" párna is.
Sajnos nem tudom feltölteni a képet.
Úgyhogy ez a következő bejegyzés tárgya lesz.
Viszlát addig.

                                                     

Díjat kaptam!

Nem, nem lettem hirtelen szenilis (nem hirtelen) nem felejtettem el, hogy ezt már írtam!
Ez most tényleg megint!
Dóra és Tünde lepett meg ezzel.
Elképzelhetitek a meglepetésemet, amikor hétfő lévén megnéztem az emiljeimet, és két megjegyzés érkezett, mindkettő arról értesít, hogy vár rám valami, és mindkettő egy díj!
Köszönöm a bizalmat, tényleg igyekezni fogok rászolgálni!

És akkor a szabályok:
- Írj egy bejegyzést, amelyben közzé teszed a Liebster-Blog képet, és másold be ezt az útmutatót.
- Linkeld be annak a személynek a blogját, akitől a díjat kaptad, és hagyj nála egy hozzászólást, hogy elfogadod a díjat, és add meg a bejegyzésed elérhetőségét.
- Ezután gondolkodj el, melyik az a 3-5 blog, amelyiknek tovább szeretnéd adni a díjat, linkeld be őket a bejegyzésedbe, és értesítsd őket egy hozzászólásban a jelölésről.
- Tehetséges kezdő blogolókat részesíts előnyben, ne olyanokat jelölj, akiknek több 100 követője van.

Ahogy azt már az előző bejegyzésemben is írtam, magamtól is arra jutottam, hogy eddig "díjtalan" blogolóknak kívánom továbbadni, ez ügyben kis türelmet kérek, gondolkodnom kell.

Díjat kaptam!

Kedves Naplóm....,
kezdhetném,

DÍJAT KAPTAM! Alig tudom elhinni!

Tényleg nagyon köszönöm az elismerést Zsu-nak, aki mondhatni felfedezett engem.

A szabályok a következőek: -Meg kell köszönni.
                                            -Ki kell tenni a logót az oldaladra.
                                            -Be kell linkelni annak a nevét,akitől kaptad.
                                            -7 dolgot kell magadról írni.
                                            -7 embernek kell továbbadnod.

Magamról:
1. Nem szoktak megkérni, hogy meséljek magamról.
2. A külső szemlélő szemével nincs az életemben semmi különös, és ezt én szeretem így. (Viszont belülről nézve ott vannak a gyerekeim, a szűkebb és tágabb családom, a kutyánk, a kertünk, akik és amik nekem mind-mind különlegesek, és a kis piszmogásaim, amiket itt a blogon igyekszem megosztani.)
3. Szerintem nehéz kihozni a sodromból.
4. Szeretek kézimunkázni, bár "hivatalosan" nem tudok igazán,  próbálkozom, emlékezem (Anyukám nagyon tudott) ellesegetek dolgokat, szeretek sok mindenbe belevágni, szóval ahogy azt a fejlécben is közzétettem, csak játszogatok...
5. Két éve van kertem, kb. akkora mint egy zsebkendő, de hihetetlen dolgokra sarkall. Szoktam azzal viccelni, hogy előtört belőlem a paraszt, (ÉS AZ ISTENÉRT, KÉREM, HOGY SENKI NE ÉRTSE EZT FÉLRE) csak mindig városban éltem és eddig nem tudtam.
6. Szeretek (szeretnék) utazni, és mindent látni.
7. A nyár az én évszakom, alig várom már, legyen nagyon-nagyon meleg!

Köszönöm, hogy meghallgattatok illetve elolvastatok, és most el kell gondolkodnom, hogy kinek adjam tovább, igyekszem olyanokat keresni, akik még nem kaptak ilyen díjakat, mert én is olvasok sok olyan blogot, akik már temérdek díjat kaptak, és igazán meg is érdemlik, nem véletlen, hogy én is, és oly sokan olvassák, de azt nem tudjátok elképzelni, mekkora öröm ez például nekem, akinek nincs akkora tábora.

Szép napot mindenkinek!
Jelzem, ma végre szép nap van!

2011. március 11., péntek

TUTIRA TAVASZ VAN!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Ezt nézzétek, milyen szép!                                        
És végre tényleg süt a nap, és tényleg melegít is!                 
Úgy megörültem a kis krókuszoknak, merthogy megfeledkeztem róluk. (Szép kis kertész!)
De az úgy volt, hogy még tavalyelőtt ősszel a fű közé dugdostam a hagymákat, gondolván, hogy milyen aranyosak lesznek majd, amikor kibújnak a fű közül. Nos, ez sosem derült ki, mert a fű ugyebár Sanyi kutya birodalma, és azt ugyan nem mondhatom, hogy ott fű sem terem, mert az még csak-csak, de virág az bizonyosan nem. Ezért ősszel kibányásztam a hagymákat, és eldugtam őket egy helyre, a futólonc alá, ahol Sanyi őméltósága nem jár, de ezt már elfelejtettem, és most úgy meglepődtem! De milyen jó ötlet volt!
Viszont most elhatároztam ezeket a képeket nézve, hogy elő fogom venni a régi fényképezőgépemet, valahogy ezzel nem vagyok igazán elégedett. Hétvégén megpróbálom újra.
De azért akkor is gyönyörűek, és akkor is TAVASZ VAN!!!!!!!!!!!!!!!!!!                                                                Szépséges, napsütéses hétvégét mindenkinek! Szombaton grillezünk!
Ui. Más is van úgy vele, hogy valahogy nem lehet normálisan megszerkeszteni a képeket meg a szöveget itt?
Pl. hiába kattintok rá, hogy középen legyen a kép, de nem ott van? Vagy pl. nem is így tördeltem a szöveget?
Na mindegy. Most kizárólag pozitívan kívánok gondolkodni, szóval valamiért így kell kinéznie ennek a kis szösszenetemnek, ahogy most kinéz, nem pedig úgy, ahogy én azt elterveztem.

Granny square - titkos projekt

Na jó, már megint olyasmi, amit még nem fejeztem be, de ezt muszáj lesz, mert ajándékba szánom. Párnahuzat lesz belőle, remélem örömöt fog okozni. Nekem tetszik ez a piros-fehér-kék összeállítás, és én úgy képzelem, hogy ez egy olyan jó kis délutáni szunyókáláshoz való puha párna lesz majd.
Az egyik oldala a kisebb négyzetekből, szám szerint kilencből, a három színnek háromféle variációjában.
A másik oldala pedig egy nagy négyzet. Ez még csak kezdemény, még legalább háromszor kell megismételni a színeket.                                                                    
Hétvégén be kell fejezzem, majd jelentkezem a kész művel is.

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...